Köszönet( Harmadik Erő)

Általában nem szoktam ilyen oldalt beszúrni, de az eddigi Alex Rider-kalandok közül az Arkangyalt volt a legnehezebb megírni, s ezúttal több embernek tartozom köszönettel.
Az utolsó fejezetet nem tudtam volna megírni a Leicester Egyetem Űrkutatási Központjának igazgatója, George Fraser professzor és az Űrkutatási Iroda munkatársa, Derek Pullman nélkül. Akit érdekel az űrutazás, menjen el ide, és látni fog egy nagyon hasonló fülkét ahhoz, amilyenben Aley utazott. Továbbá az a megtiszteltetés ért, hogy beszélhettem dr. Michael Foale-lel, aki háromszázhetvennégy napot töltött az űrben.
Cale Hornick, a St. John & Elizabeth kórház műveleti igazgatója végigvezetett a kórházon, és megmutatta a Magnetomot. Ugyanitt dr. Roger Hayward megosztotta velem tudását, amivel feltámaszthattam Alexet. Simon Greenberg, a Chelsea futballcsapat kommunikációs főnöke előzékenyen megmutatta a Stamford Bridge stadiont, még a játékosok zuhanyzóját is. Simon Schehtman gyorstalpalót adott karatéból; a King's Cross-i Raceway gokartpálya dolgozóinak pedig köszönöm, hogy beengedtek.
A robbanó inhalálót Jonathan Bennett tervezte, a BBC televíziós műsor, Blue Peter versenyének nyertese. Hálás vagyok ktovábbá Mark Greenernek, amiért megosztotta velem sárkányszörfös tapasztalatait; és Marsha Brownnak, az asszisztensemnek, aki mindent megszervezett. És végezetül köszönöm Jane Winterbothamnek, a szerkesztőmnek a Walker Booksnál, aki százszor elolvasta ezt a könyvet, és nem őrült bele.
Mindent, amit leírtam, elvileg a valóság határain belül esik, de azért kérem, a kötéltáncot senki ne próbálja ki így, mert nem vállalom a felelősséget a törött karokért, lábakért...vagy nyakakért.